A Magyar Nemzeti Arcvonal vezetői valamikor a ’90-es évek közepe táján a Budai Várban sétálgattak. Nem volt még Becsület Napja, nem volt még közismert dátum 1945. február 11-e. Csak egy elhallgatott hősi fejezet a történelemben. Az Arcvonal vezetői a történelmi időkről beszélgettek a véráztatta köveken járkálva. Arról, hogy a háború végén volt itt valami…

„Ott voltam” – szólalt meg mögöttük egy öreg veterán, Vojt Rezső (Rudi, hajdani SS-katona, az MNA-per VI. rendű vádlottja) bajtárs. Ekkor született meg a Becsület Napja. A katonai hűség és helytállás ünnepe.

Az ’MNA tájékoztató’ című kiadvány 1995-ben, az ötvenedik évfordulón ismertette először a kitörés történetét. Az évben az Arcvonal zártkörűen, az országban elsőként emlékezett meg az eseményről, melynek a ’Becsület Napja’ nevet adta, egy év múlva pedig nemzeti ünneppé nyilvánította. Ekkor szintén zárt körben, majd 1997-ben, és a rá következő két évben országosan, a Budai Várban került megrendezésre az ünnep, évről évre növekvő létszámmal. 1999-re ez közel 2000 főt jelentett, és a következő évben már a duplájára lehetett számolni. Az MNA által szervezett megemlékezések révén az évforduló valóban új nemzeti ünneppé vált, melyet évről évre megtartanak a különböző nemzeti szerveződések, csoportok.

A hatalom az utolsó budavári rendezvényt követő provokatív fellépés után kitiltotta a rendezvényt a várból. Az MNA pedig nem titkoltan egész Budapesten nemkívánatossá vált. Az Arcvonal vezetése a felemelő megemlékezés egyetlen lehetséges budapesti helyszínének egyébként is kizárólag a várat tekintette, melyre mint egy monumentális emlékműre tekintett a fertőzött fővárosban. Ezért a rákövetkező években megemlékezéseiket helyi szinten tartották meg az MNA csoportjai, az általuk rendbetett vagy gondozott hadisíroknál, katonai temetőkben.

A különböző csoportok által szervezett – az MNA szertartási rendjét átvevő – fővárosi megemlékezéseken a Hungarista Mozgalom nem vett részt.

A vidéki megemlékezésekkel, éjjeli őrtüzekkel párhuzamosan minden évben a Kapisztrán szobor alá került az MNA koszorúja, melyet egy kisebb küldöttség vitt fel a várba. Az államhatalom számára (pártállástól függetlenül) az ifjú hungaristák és a hősök szellemének találkozása még így is komoly gondot jelentett. Előfordult, hogy az egy szem koszorúzót rángatták begyűjtő kocsiba, és összevissza rugdosták. Más alkalommal az ötfős koszorúzó küldöttség megállítása és fényképek készítésének megakadályozása (!) volt a megerősített rendőrjárőr feladata.

A Kitörés Emléktúra szintén évről évre megrendezésre kerül. Az emléktúrák zárt körben kerültek megtartásra, melyeken az Arcvonal-tagok száz százalékosan teljesítették a 40-45 km-es menettávokat, amik a Wolff-csoport vagy az Egyetemi Rohamzászlóalj útvonalát követték, erdőkön, szántókon át, kerülve az aszfalt utakat.

Elmúlt évben valamelyest nyitás történt a túrát illetőleg. Az Arcvonal-csoport ezúttal együtt teljesítette a túrát azokkal a fiatalokkal, akik a másik túraszervező csoportból korábban kiváltak, mivel méltatlannak tartották túrájuk körülményeit. A közös menetet a másik csoport szintén kivált korábbi túravezetője vezette – aki azóta az Arcvonal soraiban folytatja munkáját.

2010-ben az Egységes Magyarország Mozgalom az MNA egyetértésével és részvételével rendezte meg a nagy sikert aratott országos központi ünnepséget és emléktúrát. Az ünnepségre -ahol több szervezet is képviseltette magát- február 13-án került sor.

Egységes Magyarország Mozgalom